1.

Fényes napra virradt Inuyasha csapata. Mindegyikőjük csendben haladt, mígnem a csendet egy csattanás törte meg (furcsamód nem Sango csapta le Mirokut). Inuyasha kezéből egy kilapított bolha esett le a földre.

-Miyouga, te vagy az?- kérdezte Kagome

-Inuyasha úrfi, nagyon fontos híreket hoztam neked!-lihegte

-Mi lehetett ennyire fontos, hogy így siettél?- kérdezte a fiú

-Nekem van egy ötletem...- hallatszott mögöttük egy mély, fagyos hang.  Mindenki megfordúlt, és meglátták Sesshoumarut.-Ő tért vissza igaz?

-Igen, így van...-helyeselt Miyouga- ...a bátyátok tért vissza.

A két fiún kívül mindenki meghökkent, de nekik is felgyorsúlt a szívük.

-Mikor?- kérdezte Inuyasha tőle nem várható gyengédséggel a hangjában

-Pár napja, a falusiak mesélték, hogy nem régiben láttak egy hatalmasra nőtt fehér kutyát...

-De ez még nem bizonyítja azt, hogy ő az nem?- a hanyou kezdett ideges lenni- Nem tudhatjuk biztosra, hogy ő tért vissza?

-Ő lesz....- mondta halkan Sesshoumaru- Én is hallottam róla, és azt mondták, hogy olyan hatalmas erő lengte körül ami leírhatatlan.

-Ch, sok ilyet mondanak, ez még nem magyarázza azt, hogy valóban ő az!- mondta Inuyasha szomorúan

-Talán utána kellene néznetek...-javasolta a bolha

-Te nem jössz?-ment oda Miroku aki eddig csöndben hallgatott

-Inkább nem, ha megtudja, hogy semmit sem tettem akkor amikor Inuyasha úrfit a szent fához szegezték, engem megöl.

-Hát, akkor menjünk!-indítványozta Inuyasha, és a többiekre ügyet sem vetve elindult visszafelé.

-Merre mész?-kérdezte Kagome

-Akito erre lakik, nem lenne jó ötlet megvárakoztatni, főleg, ha igaz, hogy kutya alakban látták utoljára.

2. A kis csapat Sesshoumaruval bővülve elindúlt Akito háza felé. Senki nem szólt semmit, mindenki gondolataiba mélyedve ment. Hírtelen Sango törte meg a csendet:

-Akit keresünk az nem véletlenül Akito Ayshaent?-kérdezte. Inuyasha és bátyja hírtelen megtorpant.

-De igen...-fordúlt meg a hanyou-Halottál már róla?

-Igen, úgy tudom még nagyon régen a szellemírtóknak segített a nagyobb szellemek írtásában.

-Mást nem meséltek, mert az sohasem tudtuk, mivel is foglalkozik....

-Egyet-mást én is halottam....-szólt közbe Miroku-Azt rebesgették, hogy egy nagyon magas, izmos férfi volt. Az emberek tisztelték, és hősként tekintettek rá... majd hírtelen eltűnt.

-A magas, izmos stimmel, mást nem mondtak?-érdeklődottt Inuyasha

-Nálunk az idősek sokat meséltek róla...-folytatta Sango- Sok idős asszony belepirult, ahogy visszaemlékezett. Azt mesélték, hogy gyönyörű férfi volt, jóképű, kedves, és bátor a szemei pedig...-Inuyasha megállt

-Milyenek voltak a szemei? Sango, mit mondtak neked? Milyenek voltak?

-Az egyik arany, a másik pedig gyönyörű kék...-a fiú arcán eddig nem anyira ismert széles mosoly húzodott végig.

-Ő az... biztosan róla meséltek! Csak neki van olyan szeme! Másnak nincs! Ő az, a bátyám, egy hős... mindig is tuttam!- kurjantotta Inuyasha teli vidámsággal, akár egy isgyerek. Sesshoumaru arcán pedig eddig imeretlen melegség áradt szét.

-Menjünk, tovább!-indítványozta a csapatott Inuyasha, és gyors léptekkel elindúlt előre, Sesshoumaruval eggyütt. Így ment a két testvér, egymás mellett, mint régen....

3.

A nap már lement, de a kis csapat folytatta az útját. Nem bírtak megállni, nem akartak... Csak rá kellet nézniük Inuyashára, aki boldog mosollyal az arcánlépkedett legelől, testvére oldalán, akit szintén körül lengett az a gyermekded levegő, mint öccsét. Érezni lehetett, hogy boldogok, és ezt nem akarták meggátolni, de Inuyasha hírtelen megfordúlt.

-Pihenjünk?-kérdezte tőle meg nem szokott szelídséggel-Látom rajtatok, hogy kivagytok, gyertek aludjunk egy kicsit, majd holnap folytatjuk...-mindenkinek leesett az álla az új Inuyasha szavai hallatán, de követték. Furcsamód, ahogy egy kis elágazáshoz értek, egy fába vésve ezt találták: "én+te". Sesshoumaru közelebről mefnézte, majd szolt a többieknek:-Ezt ő írta!

-Biztos?-hajolt oda báttyához Inuyasha

-Igen ez ez ő kézírása... de ha ő az én akkor ki lehet a te?

-Azt mondod, Akito régen lehet, hogy szerelmes volt?-hökkent meg a félszellem

-Mi ezen olyan meglepő?- lépett hozzájuk Kagome

-Mert Akito kerűlte a nőket... bár, akkor ez meg magyarázza miért.

-Ez mind semmi!- kiáltott Shippou- Ide nézzetek!

A fiúk és Kagome odament, majd a csodálkozástól tátva maradt a szájuk.

-Hát, legalább tudjuk, hogy él...-sóhajtott Inuyasha majd leült a tűz mellé.

-Azt mondod, hogy Akito volt?- kérdezte Miroku

-Igen, nézd!- mutatott a szerzetes háta mögé

-Hát ez mióta van itt?- lépett a fához Kagome, és levette a levelet.-Milyen nyelven van?

-Add ide, had nézzem!-nyújtotta a kezét a hanyou-Angolul.

-Mit ír? El tudod ovasni?-kérdezték tőle a többiek

-El, de Angolból Shesshoumaru a jobb, elolvasnád?-majd odaadta a lapot fivérének, aki kögtön bele is kezdett:

-"Drága testvérkéim, hogy rágnám ki a veséteket! Mi a pokolért vagytok egymás ellen ahelyett, hogy támogatnátok a másikat! Szégyent hoztok az Ayshaent névre! Viszont örülök, hogy barátokra leltetek, de a viszályt hagynotok kéne. Testvérek vagytok, viselkedjetek is úgy! Inuyasha veled lesz még egy-két kínos beszélgetésem, de Sesshoumaru ne örülj, mert neked is van pár mondandóm! Bátyátok Akito"

A két fiú fülig pirúlt, és lehajtották a fejüket, nehogy a többiek vigyorgó arcával keljen találkozniuk.

4.

Mindenkit meglepet a fiúk viselkedése, de legfőképpen Kagomét. Inuyasha most nem az a morcos, és dulakodó személy volt aki eddig, most felszínre kerűlt a belső énje, egy kedves, figyelmes félszellem, és ez nagyon tetszett a lánynak.

Inuyasha nagyon izgatott volt szinte minden órában felébredt, ahogy Sesshoumaru is. A hanyou az éjszaka közepén arra lett figyelmes, hogy valami motoszkál a bokorban. Gyorsan felugrott, és követte a hangot, de nem talált senkit.

-Inuyasha...-súgta mögötte Kagome hangja- Miért nem alszol?

-Valaki volt tt! Azt hittem, hogy....

-Hogy Akito az?- mosolygott a lány, látva szeretett félszellemét- Mond, milyen volt régen az életed? Mármint.... Hogy éltél Akitoval, és Sesshoumaruval?

Inuyashát meglepte a kérdés. Még soha nem kérdeztek a gyerekkoráról. Hírtelen annyi minden jutott eszébe.

-Régen Sesshoumaruval jóban voltunk....-ült le a földre a fiú, Kagome pedig követte a példáját, és elhelyeszkedett mellette.- Sokat játszottunk együtt, mint a normális családokban, de anya súlyosan megbetegedett. Akitionak dolgoznia kellett, de a munkáját sohasem mesélte, most már tudom, hogy a szellemírtóknak segített.- mosolygott Inuyasha, és csillogó tekintetét az égre emelte- Még régen, A bátyáimmal sokat ülltünk a csillagos ég alatt. Aztán...-és ekkor a hanyou szemében fájdalom jelent meg- ...anya meghalt. Sesshoumaruért, pedig eljött Seayi. Akito nagy nehezen, de oda adta. Mikor évek múlva visszatért, már nem az volt aki régen. Gyűlölködő lett, és hideg, mint az anyja, engem kitaszított, és állandóan korcsnak nevezett, viszont Akitot tisztelte annak ellenére, hogy ő is féligszellem.

-Micsoda? Akito is féligszellem?- kérdezte meglepődve a lány

-Igen, máig nem értem, mitől van ilyen hatalmas ereje.

-És még mire emlékszel?

-Volt régen egy kislány, aki akitot állandóan nyúzta, hogy játszanak. De a nevét sohasem tudtam meg.

-És Akito hogy néz ki?

-Magas, egy kicsivel magasabb is mint én. Mikor utoljára láttam, rövid haja volt.

-Ő is ősz?

-Igen, mind azok vagyunk.-bólintott a fiú

-És mikor láttad utoljára?

-Az nap reggel, amirok Kikyou a fához szegezett. Akkor tünhetett el...

-Te tudta, hogy eltünt?

-Igen, vagyis sejtettem. Akito nem az a fajta, aki sokáig bírja egyhelybe. Volt, hogy napokra, hetekre is eltűnt, és amikor visszajödt rengeteg helyen megsérűlt. Volt, hogy úgy esett be az ajtón, halálra fogyva.

-A napok aladt lefogyott?-Inuyasha bókintott

-Igen, csonig, a bordái kilátszodtak,de az a legfurcsább, hogy amikor úgy öt éves voltam, anya ép ápolta a sebeit, és a hátán relytéjes módon ott virított egy sárkány. Később kérdeztem miért van ott, és azt mondta majd elmeséli, ha öregebb leszek. Azóta is meséli.- sóhajtott a fiú

-Inuyasha, késő van, menjünk aludni.-mondta Kagome, és nem várva a feleletre feslegítette a fiút, és visszaindúltak a táborhoz. Azt nem is vették észre, hogy miközben beszélgettek valaki a fák mögül figyelte őket.

5.

Másnap a csapat tovább indúlt. A két testvér még mindig nem veszekedett, ami meglepte a többieket.

-Milyen messze vagyunk még Inuyasha?-kérdezte Shippou

-Már mindjárt ott vagyunk.

Hírtelen dulakodás hangja csapta meg a fülüket, és abban a pillanatban ahogy a fejüket a hang irányába, egy fiú repült el feletük. A srác nagy nehezen feltáplázkodott, és kezét a fájó tagjaira tapasztva szemügyre vedte Inuyashaát és Sesshoumarut.

-Inuyasha? Te vagy az?- majd a tekintete Kagoméra sikott- Úristen! Kikyou! Sakura itt van Kikyou!-sikoltotta. Az erdőből egy fekete hajú félszellem ugrott ki egyenesen a fiú mellé. Már nyúlt volna óriási buzogányáért, de keze félúton megállt.

-Te barom!-ordított a fiúra- Ez nem Kikyou, csak hasonlít rá! Mit adsz nekem itt téves riasztásokat?-majd Inuyashára nézett. A két testvér, és a lány is megdöbbent. Sakura szemében összegyűltek a könnyek, és Inuyasha nyakába ugrott.- Inuyasha, te...te vagy az?- kérdezte miközben könnyei patakokban folytak le az arcáról.

-Jó titeket újra látni.- mondta Inuyasha, és magához karólta a már ott álló fiút- Mayo, te hogy-hogy élsz?

-Úgy mint te. Ötven évet átaludtam Sakurával együtt.

-Inuyasha kik ők?- kérdezte Miroku, miközben erősen mustrálta Sakurát.

-Ő a nővérem Sakura, Mayo pedig a vőlegénye.

A vőlegény szó hallatán Mirokunak lehervadt a vigyor az arcáról, és szomorúan hallgatta Kagome és Sango kacagását.

-Akkor induljunk, szerintem Akito már vár titeket. Apropó ők kik?- kérdezte a lány

-A barátaim, és Sesshoumaru.- felelte Inuyasha, Sakura pedig egy hatalmas taslival jutalmazta- Au! Ezt miért kaptam?!

-Mert hülye vagy! A bátyámat csak felismerem!- mondta dühösen, majd megindúlt Sesshoumaru elé, hogy megölelje, de ő elhúzodott-Jah, igen... a büszkeséged. Nah, indúljunk Aikto, már biztosan vár mindenkit.

Nemsokára egy hatalmas ház magaslott elödtük....

-Hú, szépen felújította!- mosolygott Inuyasha

6.

Másnap a csapat tovább indúlt. A két testvér még mindig nem veszekedett, ami meglepte a többieket.

-Milyen messze vagyunk még Inuyasha?-kérdezte Shippou

-Már mindjárt ott vagyunk.

Hírtelen dulakodás hangja csapta meg a fülüket, és abban a pillanatban ahogy a fejüket a hang irányába, egy fiú repült el feletük. A srác nagy nehezen feltáplázkodott, és kezét a fájó tagjaira tapasztva szemügyre vedte Inuyashaát és Sesshoumarut.

-Inuyasha? Te vagy az?- majd a tekintete Kagoméra sikott- Úristen! Kikyou! Sakura itt van Kikyou!-sikoltotta. Az erdőből egy fekete hajú félszellem ugrott ki egyenesen a fiú mellé. Már nyúlt volna óriási buzogányáért, de keze félúton megállt.

-Te barom!-ordított a fiúra- Ez nem Kikyou, csak hasonlít rá! Mit adsz nekem itt téves riasztásokat?-majd Inuyashára nézett. A két testvér, és a lány is megdöbbent. Sakura szemében összegyűltek a könnyek, és Inuyasha nyakába ugrott.- Inuyasha, te...te vagy az?- kérdezte miközben könnyei patakokban folytak le az arcáról.

-Jó titeket újra látni.- mondta Inuyasha, és magához karólta a már ott álló fiút- Mayo, te hogy-hogy élsz?

-Úgy mint te. Ötven évet átaludtam Sakurával együtt.

-Inuyasha kik ők?- kérdezte Miroku, miközben erősen mustrálta Sakurát.

-Ő a nővérem Sakura, Mayo pedig a vőlegénye.

A vőlegény szó hallatán Mirokunak lehervadt a vigyor az arcáról, és szomorúan hallgatta Kagome és Sango kacagását.

-Akkor induljunk, szerintem Akito már vár titeket. Apropó ők kik?- kérdezte a lány

-A barátaim, és Sesshoumaru.- felelte Inuyasha, Sakura pedig egy hatalmas taslival jutalmazta- Au! Ezt miért kaptam?!

-Mert hülye vagy! A bátyámat csak felismerem!- mondta dühösen, majd megindúlt Sesshoumaru elé, hogy megölelje, de ő elhúzodott-Jah, igen... a büszkeséged. Nah, indúljunk Aikto, már biztosan vár mindenkit.

Nemsokára egy hatalmas ház magaslott elödtük....

-Hú, szépen felújította!- mosolygott Inuyasha

7.

Inuyasháék beléptek a kapukon. A hely belül nagyon oros, és régi volt.

-Vajon mikor járt itt utoljára?- morogta Inuyasha. A mennyezetet pókhálók lepték el, de a padlón lévő más ízeltlábúak sem tétlenkedtek. Hírtelen orrfacsaró bűz csapta meg az orrukat. A csapat a szag után indúlt, ami egyre erősödött.

-Remélem nem a gyűjteméne az!- fogta az orrát Sesshoumaru

-Mit gyűjt?- kérdezte Inuyashátol Kagome

-Ne akard tudni...

Kagoménak ennyi elég volt. Rájött, hogy valamien tetemeket tárolgat itt. Hírtelen egy árny suhant el elödtük. Inuyasha rögtön utána eredt, de nővére elkapta.

-Sei. Gyere ide!-Sakurához egy apró barnahajú, kutyafülü fiú kúszott.-Hányszór mondjam, hogy ismeretlen helyen ne rohangálj?

-Bocsánat anya....-Inuyasha hátrahökkölt

-Nektek már gyereketek is van?-kérdezte

-Igen, az nap derűlt ki a terhességem, amikor kilőttek téged.

-Van itt valaki...-suttogta Sei-...valaki, aki nem Akito bácsi...

Inuyasha megérezte az idegen szagát.

-Ki...Kikyou?- ahogy kiejtette a nevét, a lány feltűnt, de nem nézett Inuyashára. Az elötte lévő képet bámúlta, ami bár alig látszódott ki a por mögül, a rajta lévő festmény-ha homályosan is-látszott. A kép egy fiatal kb.tíz éves fiút ábrázolt. Arcán szomorkás mosoly, teli sebbel, szemeiben felgyülemlett fájdalom, reménytelenség, és szeretett tükröződött.

-Ismerem őt...-sóhajtotta Kikyou-...valahonnan, ismerem.

-Ő Akito.-Kikyou szívébe ez a név késként hatolt. Régi elfeledett képek jöttek elő fejében.

Visszaemlékezés

Gyönyörű, csilogó kék patak. Elödte két gyermek üll. A  fiú nem néz a lány szemébe, de ő csak mosolyog ezen.

-Mi a baj Akito?-kérdezi kedvesen-Tán beteg vagy?

-Jól vagyok!-morogja a fiú fülig pirúlva. Nem úgy néz ki, mint a többi gyerek. Rövid fehér haja van, a feje tetején, de mellette kopasz. Kicsi kutya fülei minden szívdobbanásra megmozdúlnak, ami a lány irányából jön.-De hogy kérdezhetsz ilyet Kikyou?

-Csak annyit mondtam, hogy majd ha nagyok eleszünk el veszel-e feleségül. Nem tudom miért akadtál fenn ezen...-sóhajt szomorúan a lány

-Nem házasodom!-duzog Akito, de ezek a szavak nem a legjobb ötletek voltak. Kikyou szemébe könnyek gyűltek össze, és Akito legnagyobb örömésre a lány sírni kezdett.-Ne...nenenenenene!Kérlek ne sírj! Ájh! Na jó...-mormogta-...ha olyan fontos számodra az a boldogító igen, akár meg is házasodhatnánk.

Kikyou a nyakába urott, és szorosan átölelte.

Visszaemlékezés vége

Kikyout Inuyasha hangja szökkentette vissza a valóságba.

-Kikyou, jól vagy?--kérdezte kedvesen a fiú. Kagome elszomorodott, de tudta, nem állhat közéjük. Sakurára nézett, majd megrázkódott. Arcán fájdalom, és düh keveréke uralkodott el. Szemében szikra gyúlt, és már indúlt volna meg, de egy hang megállította.

-Végre mindenki megjött!

8.

Kikyou beleremegett a hangba, ahogy a három testvér is. A többieknek is a szívükig hatolt. A hang mély volt, és szomorú. Teli volt csalódással, és fájdalommal. Kagome nem erre számított, bár pontosabban ő sem tudta mit várt. Kikyou fejében ismét kóbór emlégfoszlányok jödtek elő. Mindanyian az elödtük tornyosuló fiúra néztek. Magas volt. Kicsit magasabb Inuyashánál, de izomzatra ugyan olyan. Testét több sebb is borította. Haja egy kis részben volt a feje tetején, ahogy Inuyasha mesélte, és a szemei... Kagoménak a tudatába nyilalt valami. A jobb szeme...

"vak...-sutogta egy hang a fejében-...Akito jobb szemére nem lát..."

-Akkor induljunk!-fordúlt meg a fiú-Bocsánat a nagy porért, nem rég érkeztem haza.

Akito bevezette őket egy nagy terembe, ami fúrcsamód tiszta volt. Gyönyörű nagy fehér asztal állt a közepén, szépen faragott fehér székekke, fejük felett fehér gyertyás csillár lógott. Az asztalon fehér csipkés abroszon fehér porcelán tányérokon ételek sokassága sorakozott. A csapatot elkápráztatta a sok dísz, a terem, a pompa.

-Ez itt a nagyterem. A ház némely szegletét más időből vagy világból érkezett dolgokkal szereltem fel, így lehet az, hogy a TV és a hifi torony csak Kagomének és nekem ismerős.

Kagome agyában felismerés villant "Ismer minket!"

-Gondolom elképedtetek azon, hogy tudom a neveteket. Tudom nem látszik rajtam, de nagyon jól informált személy vagyok.-Akito úriasan összekulcsolta a háta mögött a kezét-És bár öcséim tagadják, de többet tudnak, mint mutatnak. De mindegy. Biztosra veszem, hogy mindanyian éhesek vagytok, ígyhát.... lássatok neki.

Mindenki szép csöndben leüllt egy székre Inuyasha Miroku mellet helyezkedett el, Sango Kagome mellé tette le magát, de ami a két lányt megdöbbentette, hogy Kikyou Inuyashától jó távól Akito mellé üllt. Kagomében egy keserédes érzés lett úrrá. Haragudott a lányra, mert Inuyashát így kikosarazza, de örűlt, hogy mégis mással foglalkozik. Majd Inuyashára nézett, aki Sesshoumaru mellet kuksolva nézte testvérét. De nem Kikyou miatt. Volt valami a szemében, ami megfogta Kaomét. Csodálattal, és büszkeséggel nézett fivérére, aki csöndesen ebédelt. Kagoménak Tetszett az új Inuyasha, de tudta, ez csak ideiglenes, bár talán nem is bánta. Az asztal körbejárták a jobbnál jobb falatok. A báránysülttől elkezdve a töltött pisztrángon át a nyúlpörköltig és a friss salátákig minden volt. Shippou a mennyekben érezte magát, és mohó falásba kezdett, de Kagome rászólt:

-Shippou, ezt most nem kéne...-korkolta kedvesen a kis rókát

-Ugyan, hagyd csak!- mosolygott halványan Akito-Gyerek, egyen úgy, ahogy jól esik neki. Inuyasha is ilyen volt....

-Helyben vagyunk!-morogta a Kagome bal oldalán ülő Sakura

-Ezt hogy érted?-kérdezte a lány kíváncsian

-Akito imád a gyerekkorunkról beszélni, most csak úgy ömleni fog belőle a szó.

-És az rossz?- nézett rá értetlenül Sango is

-Hát, ha a legkínosabb dolgakat veszi elő akkor IGEN!

Sakurának igaza volt, mert a fiú rögtön elkezte ecsetelni a régelfeledett dolgokat. Egy óra leforgása alatt szóba jött Inuyasha bilire szoktatása, Sesshoumaru beszédhibái, és Sakura ágybavizelési problémái. Amire a desszerthez értek a három testvér rákvörösen üllt csendben, lesve a többieket, miközben a fejükben szinte gyszerre orította a hang : MENCSEN KI INNEN VALAKI!

9.

Regeli után Inuyashát nagyon érdekelte Akito tiltott zónája. Sejtette, hogy benne van a titok nyitja, hogy miért ilyen lehangolt bátja. Kagome észre vedte a fiúra nehezedő nyomást, és oda ment hozzá.

-Inuyasha, mi a baj?-kérdezte halkan

-Van bent valami, valami ami magyarázatot ad Akito viselkedésére.

-Nem gondolod, hogy nem véletlenűl rakta ki a táblát?-mutatott az ajtóra- Lehet, hogy amint belépsz valami megtámad!

-Ha így van majd megküzdök vele!-és nyúlt is a kilincs felé. szíve folyamatosan zakatolt, már majdnem megérintette, amikor az ajtó hírtelen kinyílt.

-Kikyou?-lepődött meg Kagome-Mit csináltál bent.

A két fiatal csak nézte a papnőt, akinek a szemeiben könnyek gyűltek. Inuyasha elengedte maga mellet a lányt, és belépett a szobába. Akito szobája dohos volt, és mindet por borított, a mennyezetet pedig denevérek ékesíteték, de egy ágy helyett egy nagyobb méretű bölcső volt, olyan kicsi, hogy még Kagome sem férne el benne, nemhogy Akito. Inuyasha benézett a bőlcsőbe,és egy édesen szunyokáló kisfiút pillatott meg.  Megakarta érinteni az arcát, de keze átsiklott a bőrén, és fiúcska kinyitotta a szemét. Inuyashára nézett, majd eltűnt.

-Egy szellem...-suttogta maga elé a fiú. Ekkor észre vedte az asztalon lévő képeket. Mindegyik elvolt feketedve a kosztól, így Inuyasha letörőlte. Az első amit megfogott a szellemfiút ábrázolta, most jobban megnézte. A kisfiúnak akkor még rózsás arca, és gyönyörű aranysárga szemei voltak, nem volt olyan mint most. Inuyasha a kép másik felét is letörölte, és látta a kisgyermeket Akito kezében. Nézte kettejüket. Olyanok voltak mint apa és fia. Lehetsége lenne? Inuyasha visszatette a képet, és egy másikért nyúlt, óvatosan letörölte, majd elakadt a lélegzete...

-Inuyasha baj van?-kérdezte az ajtóban álló Kagome

-Gyere, ezt látnod kell!

Kagome oda sietett,de útközben még rápillantott az ajtó mellett álló szellemre. Nem igazán figyelt rá, inkább olyan volt, mintha várt volna valakit. Kagome ránézett a képre, és száját elhagyta egy néma sikoly.

-Ezen itt Akito és Kikyou van, és ők....-inuyasha hitetlenkedve figyelte a képen álló boldogan mosolygó esküvői ruhába öltözött párt. Kikyounak kerek volt a hasa. Inuyasha elkezdett remegni, és a következő képet vette elő. Ezen is sokk érte. Akito és Kikyou kezében egy kisbabával. Kagome érezte, hogy valaki belekapazkodik a pizsamájába, és lenézett a kisfiúra.

-Anya itt volt!-modta suttogva- Ő volt....

-Mi volt?-guggolt le a kicsi szintjére- Mit tett Kikyou?

-Ő ölt meg...-lihegte kimerűlten, majd eltűnt

10.

Kagome meghökkent, Inuyasha pedig sokkos állapotban volt. A kisfiú szelleme kint üllt a kanapén és az elötte álló Kikyout nézte aki levegőt is alig vett. Hírtelen minden eszébe jutott: az esküvő, a kicsi, és az amikor valami okból megölte a saját tulajdon gyermekét. Kikyou leborúlt a földre és zokogni kezdett, egyszercsak érezte, hogy egy puha kicsi kéz a vállára simúl. Felnézett és a kisfia mosolygós arcát látta meg.

-Ne sírj!- mondta kedvesen- Nem a te hibád volt! Tudom, hogy csak varázslat alatt álltál, és elfelejtettél mindent. Apa elmagyaráta, hogy téged megbabonáztak, és kitörőlték az emlékeid így hitted azt, hogy Inuyashát szereted.-ekkor tekintetét az említett félszellemre szegezte aki épp akkor jött ki a szobából-Ezért nem tudhattálrólam. Apa megtilltotta mindenkinek, hogy csak említsen. Tutta, hogy ez lesz, de nem tudta megakadájozni. Engem talán még vissza lehet hozni....

-Akkor miért?-kérdezte Kagome alig hallhatóan

-Hogy Inuyasha igaz szerelemre találjon.-válaszolt fia helyett Akito- Kikyounak nem lett volna esélye. Akárhogy védem, előbb-utóbb úgyi elkapta volna. Ez volt az egy lehetőség, hogy te valami igazán fontosra találjál. Kagome nem véletlenűl Kikyou reinkarnációja. Ez egy fajta alkú volt. 50 év elteltével, a jövőből eljön egy ember aki nagyon fontos szerepet fog játszani az életedben. Ez a prófécia. Vayis, ezt tudtam elintézni. Tudood... azon a napon nem lehetett kihúzni belőled a nyílveszőt, így alkút kötöttem az istenekkel. Akihito lelkéért és a te szabadságodért 11 generáción keresztűl újjá születünk, ám akatt egy kis teknikai malőr és a 11 generáció Kagoméja vissza kellett hogy térjen, így csak 10 maradt nekünk. 10 életünk van, és mindegyik szinte ugyanúgy pereg. Egy-két változással csupán.

Inuyasha nézte Akitot, és lehajtotta a fejét.

-Sajnálom...-suttogta-...én tehetek róla, hogy nincsen családod....

-Nem Inuyasha, rosszúl mondod! Van családom, mindig is volt, és nem a te hibád, hogy Kikyou meghalt, abban tényleg Naraku keze van. Pedig én szóltam neked Kikyou! Mondtam, hogy hagyd meghalni azt a szerencsétlen Onigumót, de mint mindig neked túl nagy volt a szived és túl kevés az eszed! Már amikor meglátott kezdte gyűjteni a démonokat, és láttam, szóltam is neked, de te nem hittél nekem! Így megtörtént a baj! Narakunak útban voltam így kitalálta, hogy oda fog ütni, ahol a leggyengébb vagyok a családomra! És pár óra leforgása alatt Kikyout megszállta a gonoszság, elvéve az eszét és az érzéseit megordította. Szeretet helyett gyűlöletet érzett, és Inuyashát hitte az igazinak. Mire hazaértem Akihito halott volt, gyorsan utolértem Kikyou és megsebeztem, nehogy másokat is bántson, de úgytűnik kevés volt. Sajnálom Kikyou- nézett egykori hitvesér könnyes szemekkel-Nem akartam, hogy másokat is elvegyenek tőlem. A testvéreim.... olyanok számomra mint ha a saját gyermekeim volnának. Elég voltál te és Akihito is hogy elmentetek, Nem akartam, hogy ártatlanúl azok haljanak meg akiket szeretek! Hiszen ott voltam az életetek minden percében mindanyiótoknak. Láttam, ahogyan felnőtettek, és látnifogom Akihitot is, hiszen még nem késő! De te Kikyou! Sajnálom, téged már nem tudlak megmenteni! És hiába veszed magadhoz a holtak lelkét, a tested pár napon belül darabokra hullik. Igazán sajnálom, de nem tudok mit tenni. Inuyashának szüksége van Kagoméra. Ezért készítettemel a testét! Ezért volt az alú! És ezért nem menthettelek me téged! Hiszen Naraku újra próbálkozott volna, és akkor már nem lett volna esély rá, hogy vissza hozzam a tudatod.

-Értem...-sutogta Kikyou maga elé-... és Kagomét nem tudja elkapni?

-Nem, mert Kagome lelke elve fel van szentelve,olyan tiszta, hogy lehetetlen bemocskolni. Így az ami Kagoméban van már nemis a te lelked, hanem a sajátja, amiben a tiednek egy kis daabja is benne van.

-Akkor az enyémnek a többi része hol van?

-Bizonyára már másban. Nem tudom kiben.-Akito letörölte Kikyou arcáról a könnyeket- Ne hibáztasd magad.

-De, én megöltem, megöltem a saját gyerekem.

-Nme, az nem te voltál, hanem valaki más,aki a te bőrödbe bújt, és irányította azt. És Akihitot vissza lehet hozni. Jut eszembe, van itt egy másik kisgyerek is!

-Tényleg?!-csillant fel a kicsi szeme-Megyek megkérdezem, hogy fél e tőlem, és ha nem akkor játszhatunk!

Azzal Akihito elkezdett futni a szobák felé, hogy megkeresse Shippout.

-Ezt tőled örökölte!-nézett Akito Kikyoura

11.

Inuyasha sokkolva volt. Fejében a gondolatok össze-vissza cikáztak. Akito, és Kikyou házasok, és van egy közös gyerekük?! Soha életében nem érzett ekkora fájdalmat. Szinte maga elött látta, ahogy a szíve darabokra törik. Kagome szomorúan nézte a fiút, ahogy összeroskad a kanapén, és fejét kezeibe temeti.

-Inuyasha...- suttogta halkan- Te most....

-Nem! Nem sírok, csak....- Kagome leüllt a fiú mellé, és hosszasan nézte- Olyan nehéz....

-Inuyasha...-mondta alig hallhatóan Akito-Ezért nem akartam, hogy tudd. Ezért nem mutattalak be Akihitonak. Sajnálom öcsi. Te nem ezt érdemelted.-Akito szintén leüllt a fiú mellé, és tenyerét öccse hátára tapasztotta-Tudom mit érzel... De, rád vár valaki más. Egy másik lány aki jobban megbecsűl, mint ezen a Földön bárki más. Gyere, beszélgessünk.

Inuyasha és báttya felállt, és elindúltak egy szoba felé. Beléptek az ajtón, és Inuyasha szeme élé különös Kagome kora beli tárgyak kerűltek. A fal világós-vajszínű volt, pár abblakkal amiket sárgás földig érő függöny díszített. A varázsdoboz fúrcsán vékony volt, és kettő különös téglatest formájú világító tárgy foglallt helyet alatta. A két fiú leüllt a fehér kanapéra.

-Tudom Inuyasha, hogy ez neked nem könnyű, hiszen ezen én is át estem. De neked van valaki más, aki jobban szeret, mint a saját életét. Aki vigyáz rád, és aki törődik veled. Tudod ugye ki ő?

-Kagome....

-Igen- bólintott lassan Akito- ő az aki bármit megtenne érted, jobb ha vigyázól rá. Gondolkozz, Kikyou mióta vissza tértetek már nem egyszer majdnem kinyírt, de Kagome... Kagome inkább hall meg mint, hogy önszántából bántson.

Inuyasha nem értette báttyát, és hamarosan leszállt az éj. A fiú már a szobájában feküdt, és még mindiog nyugtalan volt.

"Kikyou nem szeretett engem soha, de Kagome.... Kamome vajon mit érez irántam?" Inuyasha fejében a gondolatok szágúldoztak, és alig hallotta őket. Az ajtó kilincs hírtelen megfordúlt, és lassan kinyílt. Kagome lépett be rajta. A lányon szokásos pizsamája volt, és Inuyashát is fúrcsa ruhák ékesítették. A lány soha nem látta ilyen göncökben. A fiú az Akitotól kapott piros pizsamát vette fel.

-Bejöhetek?-kérdezte kedvesen

-Igen.-Inuyasha továbbra is az ágyon fekve nézte a plafont, de szeme sarkából észre vette ahogy a lány oda jön, és mellé fekszik.

-Tudom, hogy milyen nehéz neked, ezért....-Kagome egy kis tálcát ragott Inuyasha ölébe. A fiú lassan felült, és a tányérba nézett amiben a tészta szálak egymásba tekeredtek.

-Nem vagyok éhes...-motyogta a fiú, és az edénytaz éjeli szekrényére tette. Kagomét elszomorította, hogy a fiú így maga alatt van. Azelött nem mutatta ki ilyen teljességgel érzéseit. A lány szemeibe könnyek gyűltek, és ezt Inuyasha is megérezte. -Ne... kérlek ne, ne sírj!

Kagome nem válaszolt, csak némán átölellte a fiút, és lassan egymás mellett aludtak el.

12.

Inuyasha jól ébredt. Kipihent volt, de fejében a gondolatok még mindig kavarogtak. Nem pillantott a mellette fekvő Kagoméra, csak némán kisétállt az ajtón. A nap még éppenhogy csak felkellt, de a fiú nem érezte álmosnak magát. Kisétállt az erdőbe, és egyszercsak vágások hangjára lett figyelmes. Füllei érzékenyen mozdultak meg minden egyes lendítésre. Orrát izzadság szaga csapta meg, és a balta egyre gyorsabban mozgott. Inuyasha kiváncsi lett ki dolgozik ilyan bőszen, és elindúlt a hang irányába, de az abbamaradt. Az erdőből pedig egy erős férfialak tűnt elő. Inuyasha keze mozdúlt a kardja után, de hiába. Másruhában állt, és az ismeretlen egyre csak közeledett. Nem látta ki is az, de érezte, hogy valami szándéka van vele. Inuyasha rápillantott a kezére, és meglendítette karját. Eszméletlen gyorsasággal indúlt meg a férfi felé. Inuyashacsapott karmaival, de az idegen fordúlt eggyett, és elkapta a kezét. Inuyasha mélyen belenézett a férfi szemeibe, és hírtelen megsuhintotta elméét a döbbenet.

Kagome felkellt az ágyról, és körül nézett a szobában. Régi játékok, rajzok, és képek kerültek elé. Egytől-egyig Inuyasha emlékei. Nézegette a fotókat, sárgák, és fakók, de mindegyiken rajta volt Inuyasha gyermeki mosolya. Szinte rá se ismret. Olyan kicsi volt. Olyan aranyos, és olyan törékeny. Tehát ez volt az ő mogorva Inuyashája egykor... Kagome léptek zajára lett figyelmes, amelyek elhaladtak a szobája elödt. Kagome kitárta az ajtót, és még láthatta Akitot befordúlni a sarkon. Érezte, hogy valami nincs rendben.

Inuyasha meredten állt, lefogva. Szembe nézett a férfival. Inuyashát elöntötte a düh, és a gyűlöet, ahogy figyelte az arany szempárból izzó gonoszságot.

-Te....-sziszegte a fogai között

-Örülök hogy látlak kistesó.

13.

Inuyasha szembe nézett a férfival. Lelkét mardosta a gyűlölet, olyan mélyen szántotta, hogy talán még Narakunál is jobban utálta.

-Sei...

-Inuyasha...

A két ellenfél szemtől-szembe állt. Nem mozdultak, szinte már levegőt se vettek. Sei akkora volt mint Inuyasha, heja válig érő, és hófehér. Aranysárga szemeiben pattogot a gonoszság. Szája pedig ördögi mosolyra húzodott.

-Csak nem egy halandó szagát érzem rajtad?-Inuyasha megrettent. Testét átjárta egy jéghideg borzongás.-Oh, csak nem egy lány?

A fiú nem tudta mit tegyen, de érzelmeit nem tudta elfedni.

-Inuyasha, te szerelmes bolond.... Csak nem ismét Akitotol loptad a csajt?

-NEM!

-Oh, tényleg? Nézzük csak, ugye ő Kikyou reinkarnációja?

-De te honan tudsz....

-Hogy honan?-vágott közbe-Én húzkodtam a szálakat...

Inuysha rosszul lett. Sei uszította Akito ellen Kikyout. Sei ölette meg a kisfiút.

-Megérte üzletet kötni azzal az Onigumo fazonnal!

Inuyasha lendítette a lábát, de hasztalanul. Sei elkapta, és a combjai közt tartotta. Így állt a fiú lefogott kezekkel, fél lábon. Gondolhatta volna előre, hogy ez lesz. Sei továbbra is vigyorgott.

-Az az ostoba Akito. Feláldozza élete szerelmét, csak hogy te és az a kiskölyök élhessen. Pedig nem lesz már soha házas így... Jó, beismerem elöbb-utobb megöltem volna mind a kettőt, de legalább élvezte volna ki azt az időt. De nem, ő menti a menthetőt. És a menthető most itt van fogságban. Elgyengültél Inuyasha azt hittem Akito jobban megtanított a dolgokra. Elvégre ő a nagy Ayshaent vezér... Rajtunk, rajtunk meg nincs pecsét, lehet nem is lesz.

-Rajtad biztos nem!-zengett egy mély hang. Inuyasha Akitora nézett. Báttya ott állt, mögötte a nap megvilágította ezüst haját. Erősebb volt. Izmosabb, és kövérebb is, de hogyan? Inuyashát ámulatba ejtette testvére látványa. Akito ismét a régi volt. Nem az a csontsovány férfi aki tegnap, hanem a régi izmos és félelmetes Akito. Ismét ő volt az... vissza tért...

Akito felugrotta levegőbe, és elöttük ért földet. A talaj bele remegett az érkezésébe, és mélyen megrepedt.

-Sei, te ostoba...-a férfi pofán vágta testvérét, és eltolta onan Inuyashát. A fiú úgy érezte magát mint kisgyerekként. Nézte ahogy testvérei ölre mennek. Felcsillant benne az első harc emléke...

***VISSZAEMLÉKEZÉS

Az ötéves Inuyasha sírva futott haldokló anyához.

-Mami, mami, jól vagy?

-Inu...Inuyasha...-mosolygott kisfiára Izayoi-Semmi baj kicsim...

A kisfiú nem látott ki a könnyek mögül. Rápillantott Akitora, aki több sebböl is vérzett, teste rengeteg helyen szakadt fel, fejéből pedig folyóként eredt a vörös folyadék. De állt, a talpán és biztosan. Erős volt, erősebb mint apja hátán pedig lassan kirajzolódott egy sárkány.

-Sei, itt a vége. Eddig türelmes voltam...-Akito hátul összefogott haja most kibomlott-Most túl mentél minden határon!

Halk volt. Nem kiabállt, csöndben mondott minden egyes szót. Inuyahát megrettente most látta Akitot elöször ilyenek. Hatalmas volt, és félelmetes.

Azon a napon változott meg minden... azon a napon ölte eg Sei a saját annyát.

14.

Akito egymás után mérte a csapásokat.  Sei ugyanúgy. Nem lehetett tudni, hogy mikor ki üt,karmol,harap.

Inuyasha dermedve állt. Tudta nem avatkozhat közbe, ez testvére harca, az ő bosszúja, nem a sajátja. Akito ismét erős volt, dagadt az izomtól, és visszaszedte magát. De hogyan? Csak egy éjszaka múlt el mióta utoljára látta, vagy több hónapot is átaludt? Nem értett már semmit, csak azt vette észre, hogy fivére a földre vetődött. Alig kezdődött el a csata, de Akito már több sebböl vértzett. Inuyasha észre vette, cselekednie kell.

Érezte, ahogy megtelik erővel, érezte, ahogy áramlik testében az energia, és már nem akarta elfolytani. Rávetette magát Seire. Karmai mintha 3-szorosukra nőttek volna, és agyarai mintha élesebben csillognának. Letépte testvére karjáról a bőrt. Düh áradt el benne. Ő volt az, aki mindent elintézett. Aki a drótokat rángatta. Ő volt az, aki miatt  beleszerette Kikyouba. De felcsillant benne még valami... Ő volt az, aki miatt Kagomének ide kelledt jönnie. Miatta születehetett meg a lány, aki vigyáz rá, aki elfogadja, és szereti...

A rózsaszín köd teljesen elhomyályosította a szemét. Gondolataiból az zökkentette ki, amikor ellenfele belemélyesztette karmait az oldalába. Átsuhant az agyán, ha nem cselekszik, ez az állat Kagomét is bántani fogja!

Inuyasha teljes erejéből belevágott Sei képébe, és hallota ahogy a koponya törik. Érezte a csont roppanását, és a bőr szakadását. A fogak törését, és az üvöltés hangjának erejét. Egy ütés... ennyi volt, és Sei ájultan feküdt alatta. Ennyi ereje lenne?

Mögötte Akito halk tapsának hangját hallotta meg.

-Ügyes... Igaz, ő nem a valódi volt...-és ekkor az InuYasha aldt lévő test eltünt-De jó volt. Szép! Mást nem is vártam! Nemhiába tanítottalak!

Az a mosoly. InuYasha szívét megmelengette. Igen, ez egy "büszkevagyok rád" mosoly volt. Ennél töbet soha nem is kívánhatott volna. Akito ritkán mutatta ki az érzelmeit. Furcsa, de igaz. Inuyasha ritkán kapta meg ezt a mosolyt. Mivel gyenge volt a tanulásba, így Akito inkább harcra tanította.

-Nem az igazi volt...

-Nem. De ez is szép volt. Ez csak ey klón, akit én készítettem, hogy megnézzem milyen erős is vagy. De ez is szép volt. Majdnem annyi erővel ruháztam fel mint ami a valódinak van. Gyorsan végeztél. Gyönyörű teljesítmény. Most gyere, Kagome föz neked olyan... instant kaját... Úgy hallottam szereted.

Akito egyik karját átvetette Inuyasha válla fölött, és úgy mentek vissza a házba.