Inuyasha már végképp nem értett semmit.  Akito az imént egy próba elé állította? És a szerelem amit Kikyou iránt érzett puszta varázslat lett volna? Akkor miért ilyen szomorú miatta? És fivére miért akarta megmérettetni? Mégis hogy változott meg ennyire egyetlen éjszaka alatt?  Tegnap sovány volt, és erőtlen, de ma… ma olyan mint amikor utoljára látta…

***Visszaemlékezés

InuYasha boldog volt. Végre szerethetett valakit. Vidám vigyor üllt az arcán egész nap. Szinte beszökdécselt a balangba ahol éltek testvéreivel, de amikor Akitot meglátta a boldogsága elszállt.

***Visszaemlékezés vége

Inuyasha megrázta fejét, és leült az asztalhoz. Kagome felszolgálta a reggelit, és őis mint a többiek furcsán néztek Akitora. A fiú úgy tett, mintha észre sem venné, de már kezdte zavarna a sok figyelés.

-Mit néztek annyira?

-Bátyám…- Shessoumaru tőle nem megszokott melegséggel a hangjában kezdte- Tegnap még…

-Mi? Jah, értem!- Akito arcán sejtelmes mosoly terült el- Nektek csak egy éjszaka lehetet, de én több mint egy évet voltam távol.

Az arcokon döbbenet ült ki. A szemek elkerekedtek, és hangos nyelések töltötték be a csendet.

-Nektek ez furcsa, de én nem úgy utazok az időben, mint Inuyasha és Kagome. Én megtudom választani a pontos évet, hogy hova megyek, majd visszajövök. Nem egyszer tettem már ilyet. Például: Inuyasha ötödik születésnapján eltűntem két napra. Tíz évet voltam távol.

Akito mosolygott, de a többiek nem értették miért.  Az a mosoly titokzatos volt, és kisé ijesztő is. InuYasha kezdett ráébredni: testvére még sok mindent titkol előle…