Inuyasha egész nap olyan volt mint egy zombi. Karikás szemmel nézet barátaira meg Sesshoumárura. Egyre többször ment el a tiltott szoba előtt.   Furdalta a kíváncsiság az oldalát: Vajon mi lehet bent? Mit rejtegethet még Akito?

Megállt az ajtó előtt. Keze remegett, nyelni nem tudott, homlokán az izzadság gyöngyözni kezdett, és szívét a torkában érezte. Óvatosan a kilincsre helyezte a tenyerét, mintha attól félne leharaphatná az aranyszínű fogantyú a kezét. Sóhajtott egy hangosat, és lenyomta.

Az ajtó kísérteties nyöszörgéssel kitárult. Bent mindenhol sötétség honolt. A falak mállottak voltak, és pókhálósak. A könyveket vastag porréteg fedte, és a doh égető bűze lengte be a levegőt. Ide testvére bizonyára már évek óta nem nézett be.

Az egyik fal előtt kis íróasztal állt, magányosan. Fiókjait az idő, és a termeszek megették. Rajta albumok, és egy tükör feküdt. Inuyasha a könyvek után nyúlt, és letörölte róla a por réteget. A kék borításon hatalmas arany betűkkel állt: 1770

Inuyashában megállt az ütő. Milyen évszám ez? Kinyitotta, és szeme elé képek tárulkoztak. Régi, elszürkült képek, némelyik megvolt szaggatva, vagy a fele elégett.  Óvatosan simogatta meg a fotón az egyik arcot.

-Kagome…

A képen szerelme mosolya ragyogott rá, és mellette egy ismerős alak állt…

-Az ott… én vagyok?

A kép… az az arc… Puha volt, és kedves, bár kissé nyers, de mosolygott. Átkarolta a lány derekát, és másik kezét kedvese gömbölyded hasára helyezte. A kép alatt gyöngybetűkkel volt írva:Kagome a hetedik hónapjában.

Ez az ő írása volt! Ez saját maga írta!

Letette a könyvet, és egy másikért nyúlt. Új volt, és a betűk rajta kéken világítottak:2012

-Mi? 2012?

Kinyitotta. Arcára rögtön saját maga mosolygott. Csibész vigyor, felhúzott szemöldökkel nézett ki a képből. Csak a derekáig volt lefényképezve. A ruhája modern, és a haja rövid. Mellette apja és testvérei álltak.

-Apa…

A férfi arcán büszke mosoly húzódott. Sesshoumaru fagyos képet vágót, Akito pedig egyenesen és sejtelmesen vigyorgott. Inuyasha is elmosolyodott. Pont olyanok voltak, mint most, de valahogy olyan idegen volt önmagának. Az ott egy másik Inuyasha. De ha belőle több van, akkor a többiekből is? Lapozott egyet. Hatalmas törülközőn terült el, és mellette Miroku feküdt. A „szerzetes” éppen egy bikinis lányt bámult, míg ő egy napszemüveg mögött valaki egészen mást nézett.

Inuyasha felhúzta a szemöldökét, és a következő képre vetette figyelmét. Egy osztálykép… Ott ült rajta ő, Sango, Miroku, Kikyou, Kouga, Naraku, Kagome és Kagura is. Halkan morgott, majd jobban megnézte a képet. Kikyou éppen elkapta őt, és egy nagy cuppanós puszit nyomot az arcára, de ő nem figyelt rá… Más valakit nézet… Kagomét.

Szíve megdobbant. Tehát, más életekben is szereti a lányt. Mindig szeretni fogja? Örökké? Arcára boldog mosoly húzódott, és szívében a Kikyou okozta fájdalom egyre halványodott.