A reggel borongósan,szelesen kezdődött Rin lassan nyitotta ki szemeit majd ide-oda pászkáztak a szemei Sesshoumaru után.
-Rin ideje elindulnunk-Nézzett rá lágyan.
A kislány lassan felhuppant ,szemeit megdörgölte és elindúlt Sesshoumaru mellett.Csenben mentek csak az eső cseppek hangját lehetett hallani mikor hirtelen Sesshoumaru felkapta  a kardját Rin elé ugrott védekező állást vett fel s majd abban a pillanatban egy nagy kardj fény csapást lehetett hallani nagy por volt szabad szemmel nem lehetett látni a poron kívűl semmit,de a porban lévők még annál nagyobb veszélyben voltak. Sesshoumaru hegyezte füleit és meghallotta a kislánynak az éles sikolyát amivel őt hívta.
-SESSHOUMARU SAMA!!!
A démon egy erő teljesett morgott a szemei vérbe fagytak és a kislány hangja után eszeveszettűl futni kezdett.Árkon s bokron kereste a kislány,de..,de sehol sem találta egyre nagyobb kétségbeesve kereste őt. Eközben Rin megkötözve volt egy nagyon,nagyon sötét helyen,de hirtelen egy nagy vörös fénnyel ellátott szoba lett abból a sötét szobábol. Aki elrabolta nem volt más mint Naraku. A gonosz ,,Pók" rá nézett a kislányra majd megszólalt.
-Meglátjuk,hogy a te kis imádott Sesshoumarudnak mi a fontosabb te vagy Kagura..?
A kislány szemei könnyekkel lettek teli és figyelte a fő gonoszt.
-Ugyan nem kell sírni úgy is egy szánalmas emberi ivadék vagy aki úgy is rég megdöglött volna..
Összehunyorította szemeit a gyerek  és nem tetszően mozgatta a fejét.
-De.. addig talán játszhatnánk egy kicsit -gonoszan vigyorgott a gyerek felé.
,,Csápjai" a magasba értek és át szaggatta a kislány testét. Rin felsikított s közbe testéből erősen folyt a vöröslő vér légzése nehézkés volt,de belenézett szúrósan Naraku szemeibe.
-N..nem félek tőlled.
-Igazán? azt majd meglátjuk!-Kihúzta belőle kíméletlenűl csápjait majd újra átszúrta őt.
Azonban ezt a csapást csendben türte a gyermek egy szót sem szólva mintha teljesen más ember lenne.Naraku értetlenűl nézte és megcsavarta benne a csápjait.
-Ordíts ha mondom te isten fattya!!!!
Rin szemei hatalmasra tágultak és csak egy gyenge sikolyt adott ki a hangja.
Naraku elmosolyodott és kihúzta belőle a csápjait csettintett egyet és kikötözte a kezénél fogva.
-Na lássuk meddig bírod azt hogy vernek...te leszel az én kis ütögetni való zsákom.