Kikyou a nap tov�bbi r�sz�n is a fi� nyak�ban l�gott. Inuyasha m�r kezdte unni, de nem volt sz�ve elmondani ezt a l�nynak. Sokat s�hajtozott, de ez a csajnak fel se t�nt, mert belemer�lt abba, hogy a dolgair�l mes�ljen (manik�r,pedik�r,az a cuki kis t�ska, ami a r�zsasz�n� kirakatban van).

Inuyasha csak h�mm�g�tt, �s b�logatott. Mirokut m�r kezdte zavarni, hogy bar�tj�t lek�tik ilyenekkel, amikor neki semmi kedve se volt, �gy felhaszn�lta az �t�k�rty�j�t…

-H�, Inuyasha eml�kszel a legut�bbi bulin Kouga hogy �sszeh�nyt mindent!

Inuyasha elvigyorodott, �s vette a lapot.

-Igen, de nem csak r�k�zott a h�lye, hanem a sarokba is sz@rt t�k r�szegen!

Kikyou �s bar�tn�i elfintorodtak, majd a „vez�rn�st�nynek” h�rtelen valami dolga akadt amit s�rg�sen el kellet int�znie m�ghozz� a bar�tn�ivel. Miut�n a l�nyok elhagyt�k a terepet hatalmas r�h�g�sbe kezdtek.

-Ez mindig bej�n!- kacsintott Miroku

-Jah, m�k, hogy ilyen cic�sak.

-Nah, de menny�nk- Miroku tekintete kar�r�j�ra cs�szott- Sango m�r v�r.

-Aprop� Sango… Mikor j�ssz �ssze vele?

Mirokunak a l�ny volt a gyengepontja. Sango kedves volt, sz�p, �s okos. Egyszer�en t�k�letes, csak egy kis hib�ja volt: nem kedvelte annyira, mint ahogyan �… Sangonak nem j�ttek be az olyan fi�k, akik minden szoknya ut�n megfordulnak, �s akik tapiznak. M�r pedig Miroku ilyen volt! Lemond�an s�hajtott egyet majd esz�be jutott Kagome…

-�s te mi�rt nem dobod Kikyout? Kagome rendesebb, �s nem ny�lazna ennyi sr�c ut�n!

Inuyasha f�l�ig pirult, majd r�sz�lt bar�tj�ra:

-V�rnak!

A k�t fi� lassan elindult a tal�lkahelyre.

Kagome v�gre haza�rt, �s leck�je se volt, mert sz�netekben mindig megcsin�lja �ket. Hi�ba, a j� tanul�knak nincsenek nagyon bar�taik. Levetette mag�t az �gy�ra, �s �t�lelte a mellette fekv� cic�j�t. Mosolyogva piszk�llta a kis barna f�leket, majd r�n�zett sz�m�t�g�p�re…

1 �J �ZENET

Kagome felkelt, hogy meglesse ki�rt, de n�v nem volt hozz�… Csak ennyi: a titkos im�d�d

Ha lett volna rajta szem�veg most tuti leesett volna az orr�r�l. Titkos im�d�? De vajon ki? Megnyitotta a levelet:

„Kedves Kagome…

Sz�vem repes, mikor r�d n�zek,

L�ngban �gek, �s �rzem:

Boldog vagyok, hogy ismerlek, de m�gis;

Ott motoszk�l az �rz�s:

Soha nem lehet�nk egym�si�”

Kagome t�tott sz�jjal �lt. Nem tudta �r�lj�n e, vagy ne… Hisz, lehet csak egy tr�fa, egy gonosz cs�ny… De mi van, ha nem? Ha t�nyleg van egy fi�, aki szerelmes bel�? Megr�zta a fej�t. Nem, ez biztos nem igaz.  100% hogy ez egy ostoba tr�fa. Nem veheti be!

D�h�s lett, mi�rt �t szemelt�k ki? Mi�rt gonoszkodnak vele? De m�gis, mi t�rt�nik, ha nem gonoszs�g? Ha igaz? H t�nyleg van valaki, aki rajong �rte? A gondolatt�l elnevette mag�t. � �rte? Rajongani? Hisz, a suliban megannyi sz�pl�ny van! Mi�rt pont egy k�nyvmoly j�nne be neki?

S�hajtott egy nagyot, �s elkezdte g�pelni vissza a v�laszt:

„Nem tudom minek sz�ntad ezt a levelet, nem �rtem, de mond el: t�nyleg tetszem? �n k�nnyen �tl�tok a hazugokon, �gyhogy ne pr�b�lj �tverni!”

Kagome elk�ldte a v�laszt, de ut�na r�j�tt kiss� nyersen fogalmazott, de nem �rdekelte, ha sz�rakozni akar, sz�rakozzon, de ne vele!